10.rész

Sziasztok!

Amint látjátok, újra itt vagyok :DD Kitty, olyan szépen kérted, hogy nem  mondhatok nemet ;D Ilyen jellegű részt még nem írtam, de eddig ez a kedvencem :$ Remélem tetszeni fog!

Natalie nagyon kedves lánynak bizonyult. Rövid, szőke haja, és kék szeme van. Elmondta, hogy mit hol találtok, és hogy ki milyen színeket és formákat szeret, és milyet nem.
- Ruhákat is tervezel? - kérdeztem tőle, mert az asztal tele volt vázlatokkal.
- Néha eszembe jut egy-két ötlet, azokat lerajzolom, és ha tetszik a srácoknak, akkor megvarratjuk - mondta nemes egyszerűséggel - tehát ha neked van valami ötleted, nyugodtan rajzold le

Még egy ideig beszélgettünk, de aztán munkához kellett látnunk, mert holnap interjúra mennek a fiúk. Külön volt szedve mindegyikőjük ruhája, de eszméletlen nagy rendetlenség volt. Nekem Bill volt a feladatom, nem is értem miért...
Hamar végeztem vele, úgyhogy segítettem Natalie-nak a többiben. Egy óra múlva jöttek a fiúk, hogy megnézzék mire jutottunk.
- Sziasztok – köszöntek.
- Na mit hoztatok össze nekünk? - kérdezte Bill.
Végignézték a ruhákat, majd mondtak rá egy okét.


A következő egy héten szinte nem is találkoztam velük, csak futólag. Rengeteg megjelenésük volt, és nekem is sok volt a dolgom. Iskola, munka, utána vagy előtte tanulás...
- Nem tetszik ez nekem – mondta anyám egyik este, amikor fáradtan estem haza – Egyáltalán nem muszáj dolgoznod! Richard segít nekünk
- Már ezerszer elmondtam, hogy dolgozni akarok, és ha pedig költekezni támad kedvem, a saját pénzemet akarom elverni! - hiába mondtam neki, hajthatatlan volt.
- Szinte már nem is vagy itthon! - hangzott el az újabb érv.
- Már ne is haragudj, de nem tudom ki az, aki napokig haza sem jön! - feleltem idegesen.
-Jó jó, igazad van... - sóhajtott – de apád óta senki iránt nem éreztem ezt
Erre csak a szemem kezdtem el forgatni, nem akartam nyálas dolgokat hallgatni. Hiányzott Bill. Fura, hogy „csak” másfél hete nem láttam, de körülbelül annyira hiányzik, mintha egy éve nem találkoztunk volna.

Végre volt egy szabadnapjuk, Bill pedig elhívott magukhoz. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy hol laknak.
A taxi amivel mentem, egy társasház előtt állt meg. Bill ide is lejött elém. Gyorsan odamentem hozzá, és megöleltem.
- Na, csak nem hiányoztam? - nevetett, mire megcsókoltam.
- Gyerekek, ezt nem itt kéne! - mondta egy néni dühösen, mire Bill csak még hevesebben kezdett csókolni, és lejjebb csúsztatta a kezét a derekamról.
- Hát ilyet! Most nézd meg mit csinálnak itt mindenki szeme láttára! - szitkozódott a mellette lévő barátnőjének, miközben elmentek.
- De hülye vagy, most majd szegény néni nem tud aludni! - röhögtem.
- Ő baja – rándította meg a vállát, miközben kinyitotta az ajtót.

A legfelső emeleten laktak. A lakás nem volt túl nagy, de ízlésesen volt berendezve.
- Kérsz valamit? - kérdezte, miközben a dzsekijét felakasztotta.
- Nem, köszi – válaszoltam, majd leültem.
- Nézzünk filmet! - mondta lelkesen.
Bólintottam.
- És mivel most nálunk vagyunk, ezért én választok! - odalépett a DVD tartóhoz, és keresgélni kezdett.
- Sajnálom, de én szeretem a horrort – berakta a filmet, és elindította – De ne aggódj, majd én megvédelek!
- Szóval erre megy ki a játék, hogy hős védelmezőnek érezhesd magad... Na jó, majd a kedvedért úgy csinálok, mintha megijednék – mondtam neki vigyorogva.

Nem szoktam félni az ilyen filmektől, csak egyszerűen nem szeretem őket nézni...de ez most ijesztő volt.
- Muszáj ezt nézni? - kérdeztem 10 perc után – Nem valami romantikus ez a fejleszabdalás
Kikapcsolta a filmet.
- Hát ez igaz – Bill – De tudod mit? Kiengesztellek egy vacsorával
- Micsoda ajánlat! Legalább te fogsz főzni? - én.
- Ha szeretnéd...Viszont az nem lesz valami változatos, ugyanis a tudásom kimerül a spagettiben – Bill.
- Az tökéletes lesz! - mondtam – Akarod, hogy segítsek?
- Nem! Te csak foglald el magad valamivel – ment ki a konyhába – És amíg nem leszek kész, ne gyere be!

Erre inkább már nem mondtam semmit. Nem tudtam mit csinálni, úgyhogy a tv-t kezdtem kapcsolgatni. Az MTV-n éppen Tokio Hotelt adtak, úgyhogy néztem azt.
- Ne már, kapcsold kiiii! - kiabált ki a konyhából Bill.
- Nem akarom! - hangosítottam fel. Bill még morgott valamit, amire elnevettem magam.

Körülbelül fél óra múlva jött, hogy kész van. A konyhában félhomály volt, csak egy gyertya világított az asztalon.
- Na ez már elég romantikus? - kérdezte vigyorogva, miközben kihúzta nekem a széket.
- Talán - húztam az agyát.
Leült velem szembe, majd enni kezdtünk. Rég éreztem ilyen jól magam, egész este beszélgettünk, viccelődtünk. Miután befejeztük az evést, a mosogatást is ő akarta csinálni, de nem hagytam neki. Végül is én mosogattam, ő pedig törölgetett.
- Már ne is haragudj Bill, de te mennyi edényt használtál?! - kérdeztem tőle.
- Te most kritizálsz? - háborodott fel, mire elnevettem magam. Erre fogta a rongyot, amivel törölgetett, és rávágott vele egyet a fenekemre.
- Héééj! - háborodtam fel most én, amire ő kezdett el nevetni – Szóval ezt most viccesnek tartod?!
Lefröcsköltem a mosogatóvízzel. Az egész pólója vizes lett, aminek cseppet sem örült.
- Most menekülj! - közeledett felém, mire én kirohantam a konyhából, ő pedig utánam. Olyanok lehettünk, mint két kergetőző kisgyerek, de cseppet sem zavartattuk magunkat.
- Oké, feladom! - álltam meg, és fújtam ki magam, mire elégetten vigyorodott el.
- Na gyere, büntess! - röhögtem.

Odajött, és megcsókolt.
- Azt hiszem, nem ismered a büntetés fogalmát – mondtam halkan.
- Nem akarlak büntetni... De ha ennyire szeretnéd, hozom ám az ostort – vigyorgott rám, mire fejbe vágtam.
Úgy tett, mint akinek nagyon fájt, de mivel nem hatott meg, abbahagyta a színészkedést.
- Azt hiszem, fel kéne vennem egy másik pólót... - nézett végig magán, majd bement a szobájába.
Félmeztelenül jött ki, egy pólóval a kezében.
- Nem akarsz itt aludni? - szegezte nekem a kérdést.
- Hát ő, nem is hoztam magammal semmi cuccot – haboztam.
- Á, majd adok! - vágta rá gyorsan.
- Na jó – adtam be a derekam, mire odadobta nekem a pólót.
- Ilyenkor sajnálom, hogy nem hordok extra rövid, és extra szűk cuccokat... - gondolkozott hangosan - Vagyis öhm arra van a fürdő! Törölköző pedig a szekrényben...

Ezen már csak röhögni tudtam, de az ajtóból visszaszóltam neki:
- Lehetőleg ne gyere különböző indokokkal utánam!

Gyorsan lezuhanyoztam, majd Bill is utánam. Amíg fürdött, csináltam magamnak egy teát, és leültem a kanapéra. Pár perc múlva valaki mögém lépett, és egy csókot lehelt a nyakamra.
- Mit szeretnél? - kérdeztem.
- Téged – felelte lágyan, majd megcsókolt.
Átkaroltam a nyakát, mire ő felkapott, és elindult velem a szobája felé. Az ajtóban letett, és nekidöntött az ajtófélfának. Próbálta levenni rólam a pólót, de nem engedtem neki. A mellkasánál fogva toltam az ágy felé. Hagyta magát, de a lábával becsukta az ajtót. Ledöntött az ágyra, majd a keze vándorútra indult a pólóm alatt, végül levette rólam. Mivel rajta csak egy alsó gatya volt, nem volt nehéz dolgom...
Az éjszakát egy szóval hogy is tudnám leírni...Tüzijáték.



Reggel Bill nem volt mellettem. Kikászálódtam az ágyból, majd felöltöztem. Mikor eszembe jutott az éjszaka, elmosolyodtam. Kiléptem a szobából, de nem láttam senkit. A konyhában egy üzenet volt az asztalon.

„ Szia Anne!
Sajnálom, hogy ott hagytalak, de David hívott, hogy muszáj bemennem. Maradhatsz, de ha haza szeretnél menni, tettem ki pénzt taxira! Ha haza mész, légy szíves zárd be az ajtót, a pótkulcsot a szekrényre tettem!
Szeretlek
Bill ”

- De édes! – gondoltam magamban, miközben hívtam egy taxit. Nem akartam itt lenni, amikor Tommal hazajönnek...Összeszedtem a dolgaimat, és lementem a ház elé.



Bill annak ellenére, hogy kora reggel volt, mosolyogva lépett be a stúdióba. A többieknek majdnem leragadt a szemük, csak ő volt teljesen éber.
- Te minek örülsz ennyire? - faggatta Georg, mire Bill csak zavartan mosolygott.
A szobába Linda lépett be, négy bögre kávéval, majd miután letette az asztalra, kiment.
- Na mond már! - követelőzött tovább, de Bill nem mondott semmit, csak vigyorogva bámulta a plafont.
- Jézusom Bill! - ugrott fel Tom a székről – Te lefeküdtél vele?!
Minden szem rá szegeződött.
- És akkor mi van? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Bill.
Tom idegességében nem is tudta, mit mondjon. Csak olyan hülyeségeket tudott kinyögni, mint például:
- Hivatalosan még csak nem is jártok!
- Ez a te szádból rohadt hülyén hangzott, ugye tudod? - Bill.
Tom tovább prédikált, de nem igazán izgatta Billt.
- Na és milyen volt? - kérdezte kajánul Georg, miközben félrelökte Tomot.
Erre Bill csak vigyorgott, majd fogta a kávéját, és kiment a szobából, egy ,,Ti hülyék vagytok” kíséretében.

Az automatához indult, hogy vegyen magának valami kaját.
- Bill! - kiáltott oda neki David – Ha már úgyis az irodám felé mész, hozd már ide azokat a papírokat, amin a holnapi interjú kérdései vannak!
- Oké – felelte Bill, majd bement az irodába.
- Na hol lehetnek azok a kérdések?! - gondolta.
Azokat a lapokat nem találta, de David asztalán érdekes dolgot fedezett fel. Anne szerződése Daviddel. Végigolvasta, de ahogy az aláíráshoz ért, a kávé kiesett a kezéből. A bögre széttörött, a barna lé pedig beterítette a padlót.
- F..F...Flora?