9.rész

Sziasztok!

Mivel azt olvastam, este leállás lesz, ezért most teszem fel az új részt. Tegnap megszállt az ihlet, szóval ezen kívül még két rész készen van :)
Kérlek szépen titeket, ha elolvassátok, írjatok kommentet...Fontos lenne nekem :) 

Hajnaltájt felriadtam valami csörömpölésre.
- Bill, Bill! - keltettem fel – Valaki van itt
- Micsoda? - kérdezte álmosan, majd körbenézett – én nem látok senkit
Megint leesett valami, mire mindketten felpattantunk a kanapéról.
- Felkapcsolom a lámpát – suttogta, majd elindult a fal felé. Pár pillanat múlva világosság borította be a a földszintet.

- Anya?! - teljesen lesokkolt a látvány. Az előszobaszekrényen ült, a ruha csak félig volt rajta, a haja pedig kócos volt. Mellette egy férfi mosolygott zavartan.
- Úristen! – hátráltam ki az előszobából – Én ezt nem akarom látni!
Bill is odajött, hogy megnézze min szörnyülködök. Mit ne mondjak, eléggé meglepődött, de aztán alig bírta visszafojtani a nevetést.

- Ó, hát ez egy kicsit ciki - viháncolt anyám.
- Te részeg vagy?! - lepődtem meg még jobban.
- Á csak egy kicsit -támolygott beljebb – Hát ki ez a helyes fiúka, és mit csináltatok ti kettesben?
Odament Billhez, és megcsipkedte az arcát.
- Azt hiszem, én jobb ha hazamegyek – röhögött tovább Bill - Hívok taxit

Amíg nem érkezett meg a kocsi, anyám tovább faggatta Billt. Magamban csak azért fohászkodtam, hogy ne mondja ki a nevem...Később úgyse fog emlékezni Billre, csak kávét akar majd, úgyhogy ezért nem aggódtam.
- Na és mik a szándékai a lányommal? - szegezte a kérdést Billnek – Házasság előtt nincs szex!
A fejem már vörösödött, amin Bill még jobban nevetett.
- Anya! - kiáltottam rá.
- Jó, ha tisztában van a szabályokkal! - mondta lazán, majd tovább magyarázott. Szerencsére megjött a taxi, úgyhogy elköszöntem Billtől.

- Hogy mondhattál ilyet?! - kérdeztem idegesen - Meg egyébként is, ki ez a férfi?
- Jaj Flora, ne hidd, hogy nem fordult meg a gondolat a fejében! Én csak vázoltam a feltételeket! Egyébként ő Richard – mutatott a férfire.
Még pár percig beszélt valami hülyeségről, de utána már alig bírt megállni a lábán.
- Mi lenne, ha lefeküdnél? - kérdeztem tőle.
- Én Richardal fogok felmenni, Richardal fogok lefeküdni! - kiabált anyám.

Nem bírtam tovább, kitört belőlem a nevetés. Szerencsére többet nem foglalkoztak velem, Richard feltámogatta Anyámat az emeletre.
Én is felmentem a szobámba, de nem bírtam már aludni. Odamentem az asztalomhoz, és bekapcsoltam a számítógépet. MSN-en természetesen senki nem volt, de ezen nem is lepődtem meg. Ki az az idióta, aki ilyenkor gépezik?
Odakeveredtem a Tokio Hotel oldalára, és érdekes dolgot vettem észre. A Tom blogja felirat mellett már volt egy Bill blogja is. Gyorsan rákattintottam. Amint betöltött, rögtön olvasni kezdtem. Egy bejegyzés volt csak, de az jó hosszú volt. Az elején nem volt semmi érdekes, de az utolsó pár sor...

,, Végre boldog vagyok. Mostanában sok volt az olyan pillanatom, amikor magányosan ültem a szobámban, de ez megváltozott. Itt van Ő, és olyan, mintha visszahozta volna az életkedvem. Most már mindent szebbnek látok...
Hiába kérdeztek erről, ez túlságosan magánügy ahhoz, hogy elmondjam :) Tom, te is fogd be! :D ”

Jaj Bill...Annyira édes, én pedig még gonoszabbnak érzem magam. Muszáj lesz bevallanom neki mindent, még mielőtt mástól tudja meg...




Hétfőn idegesen léptem be a stúdiójuk ajtaján. Bill lent várt, másképp talán be sem engedtek volna. Ahogy rám mosolygott, minden erőm elszállt.
- Szia Anne – jött oda hozzám, majd megcsókolt.
Kézen fogva mentünk fel a lépcsőn.
- A többiek már nagyon kíváncsiak ám rád – mondta.

Hát ez remek. Remélem ők sem ismernek fel...Ahogy beléptünk az ajtón, három szempár szegeződött rám.
- Na emberek, ő itt Anne – mondta büszkén Bill, mire Georg és Gustav odajött bemutatkozni. Szerencsére ők se sejtettek semmit. Tom csak bunkón intett egyet, amivel próbáltam nem foglalkozni, pedig jogos a haragja.
Egy ideig beszélgettünk, de aztán egy lány jött be a szobába.
- David kéri, hogy gyere velem – mondta nekem, mire felálltam, és elindultam utána.

Egy irodába mentünk, ami a folyosó másik végén volt. Bekopogott, majd benyitott.
- Á Linda, itt a lány? - kérdezte egy férfi.
- Igen David – felelte.
- Akkor te elmehetsz – mondta, engem pedig behívott.

A szoba nem volt túl nagy, az asztal majdnem elfoglalta az egészet.
- David vagyok – mondta – te pedig nyilvánvalóan Anne
Bólintottam.
- Eléggé meglepődtem, amikor Bill munkát kért neked, de végül is a segítség mindig jól jön – miközben beszélt, intett, hogy üljek le.
Elmondta a feltételeket, azt, hogy tulajdonképpen mit is kéne csinálnom, és ehhez hasonló dolgokat. Miután befejezte, elém tolt egy szerződést.

Hát ezt nem írhattam úgy alá, hogy Anne Peterson, úgyhogy az igazi nevem írtam.
- Flora? -lepődött meg David – Téged nem Anne-nak hívnak?
Most jön a hazugság.
- Igazából ez csak egyfajta becenév. Hosszú lenne elmondani, hogy miért lettem Anne, de jó lenne, ha ön is így hívna– reménykedtem, hogy nem kérdezősködik tovább.
Szerencsére nem tette.
- Nyugodtan tegezz, nem vagyok én vénember! - mondta.
- Oké – mosolyodtam el
- Szóval ha gondolod, akár ma is kezdhetsz, legalább megismerkedsz az emberekkel meg a hellyel. Bill majd biztos mindent örömmel megmutat – David.
Bólintottam.
- Na hát akkor azt hiszem ennyi – David – Ha valami gond van, nyugodtan keress meg!

Felálltam, és elköszöntem tőle. Tessék, az 5. embernek hazudtam a szemébe. Ügyes vagy Flora...Ahogy kiléptem a folyosóra, Billbe ütköztem.
- Úgy hallottam szükséged lenne egy idegenvezetőre – vigyorgott.
Ez a mosoly körülbelül levakarhatatlan az arcáról. Nagyjából mindent megmutatott, aztán visszamentünk abba a szobába, ahol először voltam.

- Szia megint - köszönt Gustav.
- Jó sokáig nem jöttetek vissza – vigyorgott kajánul Georg.
- Georg, a perverz megjegyzéseidet tartsd meg magadnak! - szólt rá Bill.
- Ne már Bill! De ugye a házasság után mindent elmesélsz? - kezdett el röhögni Gustavval, mire Bill is elmosolyodott.
- Te elmesélted nekik?! - néztem rá szúrósan.
- Bocsi, nem bírtam megállni – próbált bűnbánó fejet vágni, kevés sikerrel.
- Ezt még megbánod! - mondtam neki sértődötten.
- Úúúúúú – visított Georg – Bill, ezt veheted fenyegetésnek!
- Na, ne haragudj –nyomott egy puszit a számra Bill.
- Megtennétek, hogy nem előttünk nyáladzotok? - szólalt meg bunkón Tom.

- Elárulnád hogy mi a f*sz bajod van? -vonta kérdőre ingerülten a testvérét.
Erre Tom nem válaszolt, csak tovább nyomkodta a telefonját. Ezek után már senkinek se volt kedve viccelődni.
- Mikor mész dolgozni? - szólalt meg újra az idősebb Kaulitz, mire Bill szúrósan ránézett.
- Most mi van? Azért jött ide nem?! Már ha ért ahhoz egyáltalán, amit csinálni fog - Tom.
Erre már inkább nem is mondtam semmit, csak felhúztam az egyik szemöldököm.
- Tom, fejezd már be! - szólt rá Georg is – Teszteld le, ha ennyire kételkedsz!
Erre Tom felállt, és követelte, hogy mondjak véleményt a ruhájáról.
Mivel nem szólaltam meg, elégedett fejet vágott, és lehuppant a fotelbe. Nem bírtam tovább türtőztetni magam.
- Először is, mintás pólóhoz nem veszünk fel teljesen más mintás kendőt, a cipőd nem megy a ruhádhoz, mivel a színek ütik egymást -kezdtem bele, de amint megláttam Tom dühös fejét, inkább befogtam.
- Na ez oltás volt! - röhögött fel Georg.

Kinyílt az ajtó, és David lépett be rajta.
- Mi ez a fagyos hangulat? - kérdezte rögtön.
Nem érkezett válasz.
- Bill ha nem haragszol, elrablom tőled Anne-t, ugyanis megjött Natalie -mondta, mire felálltam, és elindultam utána.

- Tom,muszáj ilyen bunkónak lenned? - ugrott neki Bill Tomnak, rögtön azután, hogy becsukódott az ajtó.
- Ja, nem értem mi bajod vele - mondta Georg.
- Nem tudtok ti semmit - felelte Tom, miközben halál nyugodtan olvasta az újságot.
- Te miről beszélsz? - Bill.
- Majd rájössz – Tom ezzel lezártnak tekintette a beszélgetést, Bill már kevésbé.
Idegesítette, hogy a testvére valamit eltitkol előle, pedig eddig mindent megbeszéltek. Tom pedig maga sem értette, hogy miért nem mondja el az igazat. Sokkal könnyebb lenne, ha nem kéne titkolóznia...Bár akkor meg Bill szívének darabjait kéne szedegetnie...